PDA

Teljes verzió megtekintése : Kezdetektől a repülésig. Tömören.



zoleek
2006-04-20, 21:03
Sziasztok.

Előzmények:
Török Zoli barátom 'belerángatott' ebbe a hobbiba. :) .
Elsőként egy adót vettem : ott egy Futaba T4YF mellett voksoltam, tüstén el is kezdtem szimulátorozni az FMS-sel.
És elkezdttünk építeni egy Canary-t nekem. Mivel nem bíztunk semmit a véletlenre 1700mAHs 5 cellás akku, akku visszajelző, töltős kapcsoló és Francii féle Tower pro szervókat tűzdeltünk bele, na meg annyi ragasztót hogy a gép súlyának a felét az teszi ki. :lol: Aztán pénz hiányában hosszas szünet... már-már lassan elkezdtem volna elektromos repcsit vásárolni (mert hát a zsongás megvolt), de az állandó unszolás a Zoli részéről és a véletlen szerencse végül is egy 8ccm-es MVVS motort eredményezett természetesen Franciitól.
Az oktatási részben Hilti-re gondoltam.
Huhh, egyben a cucc, sehol a jóidő... és jött a NAGY NAP! Április 18.-a. :tanc:
Verőfényes napsütés ---> Telefon csörög ---> Török Zoli hív ---> IRÁNY MATYIFÖLD!

A motor beállítását Dress és Zoli végezte, ami mellékesen rendkívül jól sikerült! :taps:

Berepülés: Török Zoli redkívül gyorsan, cb: 2 perc alatt végzett, alig kellett trimmelnie rajta.
Azután jött a dolgok keményebb része: Mivel Hilti épp nem volt a közelben ezért oktatókábel és minden más hiányában a levegőben átadta és ő vette át a 'nemes' feladatot. (szerencsére nem volt segítségre szükség.) Megközelítőleg 3-4 perc repkedés után visszaadtam neki, szálljon le vele, mert arra nem éreztem magamat képesnek.

Lábremegés, liftező gyomor... Cigiszünet. :lol:

A NAGY elhatározás: Gyors megtankolás után arra a következtetésre jutottam, hogy egy életem, egy halálom, felszállok, repkedek, és le is teszem a madarat! ...ez így is történt. :) A világ egyik legboldogabb embere voltam abban a percben! Aki még nem tapasztalta ezt az érzést annak csak ajánlani tudom!

DEVISZONT!!!

Visszagondolva ISZONYATOS felelőtlenség volt ez a részemről, mert akár rosszul is elsülhetett volna a dolog!
Ugyanis: A szimulátornak SEMMI köze a valósághoz! Mert pl.: abban nincsen hirtelen széllökés váratlan irányból (nekem volt benne részem) A szimulátor (legalábbis az FMS) az csakis arra jó, hogy az irányokat megtanulja az ember!

Tehát: A világ legjobb érzését tapasztaltam meg, de minden kezdőnek csak azt tudom ajánlani, hogy sok szimulátorozás után menjen csak ki a reptérre és MINDENFÉLEKÉPP keressen egy olyan személyt aki vállalja az oktatását trénerkábellel! Mert az a bizonyos széllökés amit kaptam, az bizony csúnyán, töréssel is végződhetett volna!

macskacicó
2006-04-21, 13:29
Gratulálok zoleek!
Tudom milyen az első hosszú, szuper repülés élménye, mert nekem kb másfél hónapja volt.
Annyiban különbözött, hogy én oktató nélkül, és nem matyin csináltam.

macskacicó


UI:üdv a modellezést élvező emberek között! :D :D

zoleek
2006-04-22, 18:03
Szia Macskacicó.
Én is oktató nélkül mentem. :) Csak ott állt mellettem a srác, de nem nyúlt bele. Kábelünk nem volt h összekapcsoljuk a két adót.

A továbbiakban rendkivül sok örömöt kivánok neked a modellezésben!

Diablo
2006-11-01, 00:51
Sziasztok!

Előzmények:Engem az unokaöcsém "rángatott"bele a repcsibe!
Szintén el is kezdtem szimulátorozni az FMS-sel.

Bár nekem nagyon negativ volt az első repüllésnek mondott 10másodperces kaland. Az elektromos gép "DHC 2" fellemelkedett a földtől majd 10méteres magasságból egyenessen a betonba landolt órral bár nagy bajja nem lett. 2nap múlva ismét megprobáltam,de akkor már az unokaöcsém szált felvele és átadta a távot,majd 2perc múlva vissza kellet adom a távot mert annyira figyeltem a gépet,hogy megszédültem. Azt hittem a szimulátorozás megtanított repűlni,mint kiderült nem. Csak az alapokra volt elég. Szóval nekem 3-4 reptetés katasztrófa volt!

Lábremegés, liftező gyomor... stb nem a legjobb érzések!

Hát nekem így kezdödött! 2005.04.30

hilti
2006-11-01, 01:42
Azt hiszem mondhatom, hogy régen volt, már vagy 5 éve.
A szomszéd srác egy modellező autó kittjével állított be hozzám, hogy nem tudja összerakni. Éjszaka elkészültem vele és másnap kipróbáltuk. Nem mondom jó volt, de egy kicsit unalmas.
Nekem hiányzott az a plusz egy dimenzió.
Rövid keresgélés után megtaláltam Matyiföldet.
Használtan vettem egy trainert és egy rádiót, és kaptam rengeteg segítséget, amiért még ma is hálás vagyok.
A mai napig jól emlékszem a lábremegésre és gyomor liftezésre. Azóta volt már egy-két srác akinek segítettem az első lépésekben, és elmondhatom, hogy aki ezt teljes odaadással csinálja, az bizony remeg, rosszul van és elég gyorsan elfárad. De ez így van jól.
Nem szégyen az, ha valaki segítséggel tanul meg repíteni, legyen az csak szóban. Az a legjobb, ha az első szárnypróbálgatásnál van ott valaki, aki már tapasztaltabb és ha gáz van akkor megpróbál segíteni.
A szimulátort nagyon hasznos dolognak tartom, de csak az alapok megszerzésében segít, vagy majd később a figurák gyakorlásában. Élőben mikor fúj a szél, zúgnak a motorok, vagy éppen van egy előre nem kiszámítható probléma, akkor kell a helyszíni segítség.
Én azt gondolom, hogy nem érdemes egyedül modellezni. Nagyon jó, ha vannak mellettem és javítják amit csinálok, vagy segítenek az esetleges problémák megoldásában, vagy éppen csak ökörködünk.

Jó leszállást!