Nők a sportban


Bizony ám, erre külön fejezet és megvan az aporpó is.
Szörfölök ügyesen a sok tv csatorna között, túljutok a 35 főzőcsatornán, meg az édességreklámokon, aszongya: Mond el Raffaellónak. Mit? Hogy nyissa ki a dobozt?
Meg, hogy szedjél hüvelyizzasztót étkezés után, ha száraz a szemed, mit kel feldugni.
El ne felejtsem, persze csak a tablettákat, cseppeket reklámozzák, a természetes gyógymódokról kussolnak. Itt vagyok az élő példa, amikor kezdett a szemem gyengélkedni, csak az éleslátáshoz ki kell a megfelelő oldalon egy kis szőrpamacsot az orrból szakítani és sasszemű lesz az ember egy darabig, meg könnyes. Vezetés közben macerás, nem árt azért szemüveg sem. Vagy a régiek szerint egy csomó bőrbetegségre használ a heves vakarózás, ingyen van az is.
Aztán az időjárás jártasak megnyugtatnak, fehér lesz a Karácsony, vagy nem. Vagy szilveszterkor fehér lesz-e minden alsó, marad, vagy...?


Aztán átmegyek a sport karéjba, lássuk, kinek lesz tockos, hasbarúgás, emésztés ellen, ilyesmi.
Az egyik csatornán óriási tömeg, nyüzsögnek, táblákkal integetnek, vannak akárhány tízezren is.
Keresem a szememmel a ringet, vagy ketrecet, ahol az ufc, efc és hasonló hímző műsorok vannak, sehol semmi! Erre nyílik a tömeg, ordít mindenki, mint a fába szorult és jön néhány mosolygós ipse egy ilyen kerek táblához, dart, vagy mi az ördög. Dobálnak ilyen kihegyezett töltőceruzákat a színes táblába. Gondoltam, a főműsor előtt egy kicsit elszórakozhat a nép, hogy teljen az idő, amíg bemosakodnak a csonttörők a harcoláshoz.
Nem, nem, ez a főműsor, ennek zsibong, őrjöng az értő tömeg. Én nem ilyen vagyok, mert nem is értem, mi a pláne ebben. Mert, ha a tarkójukra lenne festve a tábla szerint és kergetőznének akadályok közt, ki dob több ilyen ceruzát a másik hátuljában? Az valami lenne, de így?


Felrémlett, hogy néhány évtizeddel ezelőtt kipróbáltam én ezt a játékot! Egy dobásig jutottam, de abban benne volt apai-anyai. Egyik ismerősömnél volt a falon egy ilyen táblácska, meg ez a dobóka. A helyiség nem volt tán 10 méter sem, csodálkoztam is, ennél sokkal meszebre el tudom ezt a vackot dobni, mi a kihívás? Kiderült, hogy pár méter elég, na mindegy. Átmentem a szomszéd helyiségbe először, a tábla irányában nincs-e szerves élet, nehogy agyondobjak valami ártatlant. Utána teljes erőből eldobtam a dártot, még a vakolat is hullott!
Aztán gyorsan, míg a komám nem vette észre, kiráncigáltam a vakolatból, téglafalból ezt a vackot és arrébb egy méterre, mint addig a tábla volt, rátettem a lyukra a táblát, ne maradjak szégyenbe. Én különösebb sport értéket a továbbiakban ennek a marhaságnak nem tulajdonítottam.


Szóval a nők, ugye. Ebben a sportban, mint egy csomó másikban, nincs női versenyzés.
Nem a durvaság, a női nemtől idegen és veszélyessége miatt, hanem mert úgy elvernének bennünket, férfiakat, mint a meleg a micsodáját.
A nők aprólékosak, türelmesek, figyelmesek, monotónia tűrők. Illetve nem mernek szólni esetleg, hogy na.
Bennem, mint más férfiemberben is van azért egy kis női vonás, amit elnyomunk, ha lehet.
Amikor egyszer az asszony ki akarta csavarni kezemből a mosogatórongyot, kiejtettem gyorsan magamtól. Úgy láttam, vagy úgy volt vagy nem, biztonság a fő.
De a könnyeket se kell szégyellni, bárkinek megeshet a szíve, ha facsarják egy filmben például.
Ott volt ez az ET. Beesett a kukoricásba, mert kigyulladt a mutatóujja, aztán nekiment biciklivel a Holdnak, amitől fehér lett és ágyútalpon átvontatták a Holdra temetni, illő módon. Valami ilyesmi volt a film. Ma lenne szegény iti földi időszámítás szerint 6548 éves, ha élne. Mondják. De a hollivúd kinyírta! Régen láttam a filmet, de megkönnyeztem, az biztos.
Egyelőre ennyit a női vonatkozású sport eseményekről, majd visszatérek rá, de szóltak férfira van szükség, sietek.


Mákot kell darálni, felveszem a mamidasz cipőmet, melegítek és...


BUÉK, ha előtte nem találkoznánk újra!


Lejegyezte:
A házi alfa