Válaszol idézettelA folytatás
The Camelflapping
- No és Mester, miután majdnem a nevére vette ezt a mihaszna izét, azt se tudom, hogy hívják…
- Nem is kell megjegyezned, egy senki, egy futottak még, egy kenyérleső, egy ipari áramlopó, egy…várj, letörlöm a habot a számról és megigazítom a szalonnát, addig beszélj te.
- Szóval hogyan is történt a látogatás, amikor még nem tudta, hogy kígyót fog melengetni a … hol is, szóval ott, akkor mi történt?
- Nem jöttem rá, mire megy ki a játék, gondoltam eladok neki néhány tevecsapkodó szettet, hiszen meg is kell élnem, ezért a lelkemet tettem ki, de minek?! Készítettem finom ebédet, tárkonyos burtyellás hecsedlibe tekert rozmaringos, madárlátta kenyérbe sütve és hozzá…hol is tartottam, mindegy. Finom ennivaló, behűtött sör, nem ám sima ivóvíz, azért gondolkodjunk már! Igaz, este hatra lett kész, de egy király se eszik különbet!
- Hát meddig volt a Mesternél ez a semmirevaló???
- Elment még délelőtt 10-kor és nem illik erőszakosan marasztalni, aki nem akar, gondoltam, had menjen, ha már így van, amúgy is dolgom volt a szomszédban. Meg az az igazság, ahogy telik az idő, kicsit romlik az ember emlékezete, lehet, hogy meg se hívtam…? Most már látom, kész szerencse, még egy pohár vízzel se kínáltam meg, még az kellett volna, hogy nálam akarjon wc-re menni, phöjj, de gusztustalanok az ilyenek…
- Aztán mi történ, kiszökött a piszkosképű a Szentélybe, ahol a tevecsapkodók és az új verda az Öblös Pú készül???
- Akkor még csak dédelgettem a bili gondolatát, de a többi tudományom bizony ott volt. Elővigyázatosságból ráadtam, pont passzolt a nagy fejére egy erre a célra rendszeresített ló szemellenzőt.
- Az mitől jó?
- Na, látnád, ezeknek, ennek meg különösen, járt a szeme, mint a sublót fiók, éreztem én, hogy kilesni akarja a titkaimat és folyton kérdezni fog, mit hogyan csapkodok, meg mekkorák a tevék, meg tojnak-e már, ilyesmi, de amilyen rafinált volt, nem kérdezte…Ezt is direkt hátsó szándékkal csinálta, de én átláttam rajta, el is határoztam, én majd másként fogok erre emlékezni, van itt gógyi! Aztán ugye ott a terülj-terülj asztalkám, azt is hogy nézte, gondoltam, had nézegesse. Akkor már kicsit gyanús volt, mert kérdezte miért nem tüzeltem már fel régen, vagy egy ezresért vennék legalább egy új lapot rá, mert rosszul lett a látványtól, amilyen rendes vagyok, én kaptam el, különben összerogyott volna. Visszaélt akkor is a jó szívemmel! Nem árultam el neki, ez az asztalka azért ilyen, mert így van benne meg a varázserő, meg ezen látom az utóbbi tíz évben mit ettem, vagy mit festettem, kordokument és a varázserő is, ugye… Hanem egy lélegzetre elég lesz fiam ennyi, volna egy kis tennivalóm, éljen az ember néha a szenvedélyeinek is, ne csak a robot, pihentetni kell az ideget is. Látod a kertbe azt a sok vakond túrást, azokat én csináltam!
- … és az mi, miért jó? De nagyon profik azok is, meg vannak rendesen csinálva.
- Tudod, amatőr – de profikat megszégyenítő – metróvezető vagyok, azok ott a szellőző nyílások. Melegítem a verdát, aztán uccu! Aztán csak ellazulok, nézem az elsuhanó centiket és lenyugszik a lelkem…
- Jó utat Mester és szívből kívánom, találjon vissza!
- Majdnem mindig sikerül, nem megyek messzire, csak itt az udvarban kerülgetek.
- Nem vonzza a távolság, az új élmények?
- Hadd el, múltkor megpróbáltam, nem nekem való, elég ez is, nem olyan veszélytelen ez ám, nem mindenki idege bírja.
- Történt már balesete?
- Legutóbb a szomszédék foxija kiásott gépestől és teljesen idegen helyen ásott el újra! Alig találtam haza…
- Akkor jószerencsét és további törhetetlen sikereket, kedves Mester!
- Na menjél már…
Még mindig nem lehet megunni.
