_________________________________________________
Van nekem egy kertem, en vettem, az enyem, ultetek bele fakat, viragokat, bokrokat. Naponta megyek ki a kertembe, lenyirom a fuvet, megmetszem a fakat, locsolom a novenyeket.

De valahogy ez egyedul olyan unalmas, igy meghivom a barataimat, sot mindenkit. Gyertek, csinaljunk valami frankot. Egy valamit kerek csak cserebe, mielott bejossz a kertembe, nezz a szemembe, es mutatkozz be, tudjam ki vagy. Innentol kezdve kapsz egy kulcsot, johetsz amikor csak tetszik. Nem egy nagy dolog.

Ki van irva a kertkapura is, hogyan megy ez, olvasni mar tudsz, igy el tudod donteni, hajlando vagy e ezekkel a feltetelekkel becsengetni.

Innentol kezdve mar csak rajtad mulik, hogy kiveszed e a kezembol a funyirot es segitesz, vagy csak bejossz, es letaposod a viragokat, szetrugod szandekosan a friss hajtasokat. Na az utobbit nem toleralom, elsore megkerlek, hogy hagyd abba, masodszorra pedig kikiserlek a sajat kertembol.

Igy valik az en kertembol a ti kerteteke. Tudom, hogy aki itt van, az vigyaz ra.

_________________________________________________
Ez a kert nelkuletek nem lenne sehol. Pillanatokon belul 6 eve mukodik mar.

Fenti aprolek meselheto a duzzogo, keritesen kivulrol bekiabalo, elegedetlen embereknek. Meg veluk is tudok megerto lenni, engem a kert lenyugtat.

Udv: Dudkin


ui: csak egy teoretikus kerdes: Nyitva hagyna kozuletek barki kertkaput?